2009. november 11. óta vagyok (újra) a Társadalomtudományi Kari HÖK alelnöke, és ebben a minőségemben az elnök úr teljhatalmú helyettese, személyi asszisztense, pszichológusa, trénere, tanácsadója, barátja és lassan már a fél HÖK „anyukája”, hiszen négy éve vagyok ennek a szervezetnek a tagja.

Mivel a HÖK-ben rekordokat döntünk „üléssel töltött percek/nap” versenyszámban, ezért sokszor nehéz egyszerre több helyen lenni, tehát az elnök nagyban támaszkodik a két alelnökére, aminek feltétele a bizalom és a csapatjáték. Egy csapat pedig akkor működik jól, ha a tagok erősségei és gyengeségei kiegészítik egymást. Nem véletlen tehát, hogy egy szenvedélyes politológus elnök két hidegvérű „diplomata”, nemzetközis alelnököt választ maga mellé.

Az én szerepem abban van, hogy a választmány minden tagját segítsem, főként az újakat a beilleszkedésben, tudásátadásban. Ezen túl pedig sokszor egyfajta mediátor vagyok, próbálom a vitákat és nézetkülönbségeket konstruktív irányba terelni,  közelíteni az álláspontokat. A munkánk során sokszor kell az egyetem és a kar vezetőségével különböző érdekképviseleti megbeszéléseken részt vennünk, amik alapos felkészülést igényelnek (szabályzatok, szakpolitikák), ezen túl pedig minden lehetséges fronton közvetlenül is segíteni a hallgatókat az ügyeik intézésében.

A HÖK-ön belül és a kar hallgatói számára egyaránt fontosak a közösségépítő, akár külföldi, szakmai programok, ezek kreatív megvalósítását élvezem a legjobban alelnökként.